Magyarországon születtem a kommunista rezsim alatt. 2001-ben érkeztem meg az Egyesült Államokba, ahol megtanultam a demokráciát és a szabadságot értékelni.
Hadd meséljek el egy történetet ... Húszéves voltam, amikor turista útra a szomszédos Ausztriába mentem. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy megláthattam a kommunizmuson kívüli világot. A fejem tele volt előre gyártott elképzelésekkel.
Gmunden aprócska, barokk városában, az ifjúsági szállóban találkoztam egy fiatal amerikaival. Beszélgettünk az Egyesült Államokról és azt magyarázta, hogy milyen büszke arra, hogy az ameriaki társasdalom mennyire nyitott. Nem értettem meg,mit is ért ezalatt. Nagy önbizalommal válaszoltam: "Az ameriaki társadalom nyitott volt száz évvel ezelőtt, de az osztályok már kialakultak és ma már olyan, mint a többi!"
A fiatalember komoly szemekkel nézett rám. Ugyanazzal a megdönthetetlen önbizalommal válaszolt: "Amerika még mindíg a lehetőségek hazája, ahol minden megtörténhet!" Nagyon elcsodálkoztam. Ez az egyszerű mondat összedöntötte a sokéves nevelés és tanítás eredményét, mindazt, amit az Egyesült Államokról elképzeltem. Egyidősek voltunk. A fiatal amerikai számára minden lehetséges volt....
Visszatértem Magyarországra, de ez a találkozás megváltoztatott valamit, amit nem is tudtam kifejezni abban az időben.
Harminc évvel később Los Angeles-ben éltam. Ennek a mosolygó fiatalembernek a képe még mindíg az emlékezetemben él. Mennyire igaza volt! A regényemmel szeretném emlékeztetni olvasóimat a berlini légihídra, amikor maerikaiak és európaiak vállt váll vetve kiuálltak a demokrácia és a szabadság mellett.
A 65 év feletti lakosság közül számosan megélték még a második világháborút és az azt követő eseményeket. A könyvben leírt történések fiatal éveik emlékeit idézik fel.
Közel nyolcvan év telt el a második világháború vége óta és több új nemzedék nőtt fel ebben az időszakban. Az ő számukra a háború és annak következményei már csak akciófilmek tárgyát képezik. Számukra a könyv egy korszak felfedezését jelenti.
A légihíd győzelmét nemzetközi összefogás hozta el. Ezért a francia, a brit és az amerikai közönség magáénak vallhatja a történetet. A német lakosság különösen érdekelt a könyvben leirt eseményekben. Kelet-Európa országai jelenetős szerepet kapnak a regényben. Ezért a könyvnek fontos nemzetközi olvasóközönsége is van.
Figyelembe véve a történelmi és az általános szempontokat, ez a könyv piacképes a nagyközönség számára, beleértve különböző nemzedékeket különböző motivációkkal.
Meghallgatjuk Winston Churchill híres "v asfüggöny" beszédét …
Zsukov tábornagy gondolatain keresztül megismerhetjük a Szovjetúnió céljait ...
Tanúi vagyunk Harry Truman elnök és George Marshall tábornok beszélgetésének, amint meghatározzák a gazdasági segítség programját, melyet Marshall Tervként ismerünk ...
Találkozunk Clay tábornokkal, a németországi amerikai megszállási övezet katonai parancsnokával és William Tunner tábornokkal, a berlinni légihíd parancsnokával ...
Elmegyünk Párizsba, az ENSZ székházába és látjuk a NATO egyezmény születését ...
Részt veszünk egy megbeszélésen a Vasember, Joseph Sztálin irodájában, amikor dühösen, de kénytelen elhatározni a blokád megszüntetését ...
És még sokan mások ...
Jelen korszakunkban, amikor a terrorizmus és háború veszélye ólálkodik és állandóan keressük a legjobb akciótervet, a történelme lecke nagyon is villágos:
Erős elhatározás és kitartás a célok mellett katonai győzelmet is hozhat, vérontás nélkül.
Nem kell szégyenkezni olyan értékeket képviselni, mint szabadság, demokrácia, civil jogok és haladás.
1948-ban a Szövetséges Erők képesek voltak szoros egységet képezni és így megállítani a diktatúra előretörését. Ezen határozottság nélkül, Európa térképe ma egészen más lenne.
2000 oldalnyi kutatási anagot gyűjtöttem össze németül, angolul és magyarul melyek a következő helyekről származtak: Berlin Airlift Veteran Association, Harry Truman Presidential Library, George Bush Presidential Library, U.S. Air Force Europe, Air Force Magazine, Library of Congress Country Studies, Biographies, a Pan-Europai Piknik és számos, a könyvben szereplő város hivatalos honlapja.
Kutatásaim során megértettem, hogy a győzelmet nem nagy stratégák, okos diplomaták és ügyes politikusok hozták létre, hanem az arc és név nélküli mindennapi emberek sokasága. Egy részről a pilóták, akik nehéz körülmények és veszélyek közepette, minden nap újabb rekordot repültek, mert hittek a küldetésükben. Másrészről Berlin lakosai, akik elviseltek minden nehézséget, és kiálltak minden erőpróbát, mert szabadok akartak maradni.
Általuk értettem meg, hogy a történelmet az egyszerű, arc és név nélküli szürke kisemberek írják, akik nagy számban, adott pillanatban a saját kis mindennapjaik döntéseiben egy cél mellett állnak ki.
A történelem mi vagyunk.
Kémek - vörösben
A központi karakter Dr. Sorge, a legendás szovjet kém, aki informálta Sztálint, hogy a japánok a keleti frontot nem a Szovjetúnió ellen fogják megnyitni, hanem éppen ellenkezőleg, az amerikaiakat fogják megtámadni Pearl Harbornál. Sztálin elhitte az inofrmációt és átvezényelte a szibériai hadsereget Sztálingrád alá. Ez a döntés megváltoztatta a II: Világháború menetét.
Dr Sorge mellett, megismerjük a szovjetek által létrehozott kémháló szövevényét, mely szövetséges helyzetüket kihasználva a demokráciák ellen irányult.
Vörös Csillag: a Mindenható
Miközben az Egyesült Államokban tombol a McCarthyzmus, a Vasfüggöny mögött lévő nemzetek függetlenségükért küzdenek. Sztálin halott. Khrushcsev Főtitkár nyilvánosan ítéli el a sztalinizmust. Lehet, hogy Kelet-Európában új korszak születik?
1956… Egy álom vége. A szovjet tankok vérfürdőben törik le a magyar forradalmat. Míg az Egyesült Államokban a McCaerthyzmus végérvényesen lezárul, Kelet-Európában a mindenható vörös csillag mozdulatlanul és úgy tűnik örökre ragyog.
A berlini légihíd a második világháború után történt. Amikor Németország megadta magát, a négy szövetséges államot nevezték ki megszálló erőkként. A négy ország az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió volt. Németországot szektorokra osztották, és az egyes országok ellenőrzése alá helyezték; Berlin fővárosa is négy szektorra oszlott. Később a Szovjetúnió elkezdte elszigetelni az uralmuk alatt álló területeket, beleértve más határ menti országokat is. Ezt a Szovjetunió által a határok mentén való felosztást "vasfüggönynek" nevezték.
Mivel Berlin városa a Szovjetunió által elfoglalt régión belül volt, a város egyesült államokbeli, brit és francia ellenőrzés alatt álló szektorai elszigetelődtek Németország többi, nyugati régiójától, amelyek még mindig rendelkeztek némi szabadsággal. A szovjet megszálló erők teljes ellenőrzést akartak gyakorolni, ezért lezárták az összes utat, amely összekötötte Berlint a megmaradt Nyugat-Németországtól. Az Egyesült Államok és a többi szövetséges nem akarta hagyni, hogy a Szovjetunió teljes ellenőrzést gyakoroljon Berlin felett, ezért légi úton ételt és mindenféle ellátmányt küldtek Berlinbe---ezért nevezzük ezt a beavatkozást Berlini Légihídnak.
Végül a Suovjetúnió feladta a blokádot és újra megnyitotta az összeköttetést Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin között.
276,926 járat repült több mint 200 million kilométert, közel 700 repülőgép 2.3 million tonna ellátmányt szállított. Hatvanöt élet veszett oda.
A repülőgép-baleseteket nagyrészt a kezelői hibák vagy a marginális időjárási viszonyok, a túlterhelés stb. Okozták. A radarforgalom-vezérlés még gyerekcipőben járt, majd csak később fejlődött. Amennyire ismert, egyetlen repülőgép sem veszett oda a berlini légihíd alatt ellenséges tűzben.
"Big Lift" címmel és Montgomery Clift főszereplésével készült filmet röviddel az események után, az ameriaki légierő finanszírozásában forgatták.
Sztálin a berlini blokádot (a városba vezető szárazföldi útvonalak lezárását) nyílt, provokatív fenyegetésnek szánta, azt demonstrálva, hogy elutasítja a második világháború alatt kötött összes szövetséges megállapodást.
Ez fokozta a feszültséget a Szovjetunió és a Nyugat között, mivel mindkét fél a berlini blokádon keresztül akarta megmutatni, hogy szilárdan kiállnak álláspontjuk mellett. Sztálin addig nem akarta feloldani a blokádot, amíg Berlin a Szovjetunió teljes ellenőrzése alatt nem áll; és az Egyesült Államok nem hagyta abba az ellátmányok szállítását Berlinbe, amíg a blokádot fel nem oldották.
A légihidat az Egyesült Államok vezette be annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszer és egyéb készletek eljussanak Berlin háromszövetséges szektorába. A légihíd létfontosságú volt a nyugat-berlini polgárok túlélésének biztosításához.
Ez egy erőszakmentes konfliktus volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között.
KÖVESD A BLOGUNKAT IS!